Jatszani a boldogsaggal Elszánt tekintet, és kaján vigyor mit magamra erőltettem. Nyomodba eredek ebben a furcsa színű tájban, és gyöngyöző nevetéssel menekülsz szüntelen. Közel engedsz, megfognálak de elugrassz előlem. Igen! Fogócskázunk... gyermekek vagyunk, szertelenek. És itt az újabb menet, egy újabb elszánt vágta keresztül a réten, kacagva, vidáman, úgy mint régen. Lemaradok kicsit, Te vissza nézel, kedvesen mosolyogsz rám. "Gyere, kapj el..." kiáltod felém kacéran, de hirtelen térdre rog
Szellok hatan Testtelenül lebegek a Duna felett, szinte csak a víz sodrát hallom, hullámzik alattam. Hanyatt fekszem egy kósza szellőn had sodorjon amerre épp ö tart. Nehéz szívvel körbenézek, sóhajtok: milyen gyönyörű város ez éjszaka, és milyen magányos. Ekkor egy gondolat suhan át elmémen, dobban a szívem, és majd szét szakad belé... A kósza szellő megérzi ezt, és kézen fogva elkísér egy bérházhoz, rámutat: tessék itt lakik ö, menj oda hozzá, nincs fal mi akad&#
Dadaizmus Yoyo a mûtô asztalonSzélben elterülô tákolmány hegyekMelyeken serkennek bozontos legyekTekeregnek a békák, Amikben zsoldosok termelnek repátMerthát ki ne ténné ugye ezt!Merev részeg szél...Igen... tán itt a tél...Végtelen mezôkön kaszál a tömegMelyet nagy mesterük megevettElejtette, remeg,Aztán meg vérmezôn hullákat temetMert tökre jól esik neki...Zord vidámság...Nem... ez tényleg az...***Kutyák futtábanVan otthon egy képviselôf
Elzart szerelem Kicsi mozgó húsköteg oldalt, kis kamráiban felindult sejtek vérben úszó szemekkel, vadul lüktetnek le a mélybe a titkos tömlôc csapóajtaja felé. Hétlakat ôrzi a szörnyet, mit bezártak még az ôsi szellemek. Sikít vadul feltör, és cikázva ostorozza a falat, vág, belemetsz, és kínozza, szöges pánttal karcolja, de a test acélos, már hiába. Szabadulna, esküt rebeg, hogy már jó lesz, már nem bántani akar. Hivatkozik jó magaviseletre, és hogy bûne már e
Sta.sh
